Mert velem mindig történik valami...

Ez a blog alapvetően Arthurról szól,de ezt a napom egyszerűen muszáj elmesélnem.. íme:

Ma reggel már 6 órakor felkeltem,hogy még egyszer átnézzem a mai dolgozat anyagát, aztán amikor eljött az idő szépen lesétáltam a vasútállomáshoz. Fel is szálltam a vonatra, elhelyezkedtem szép kényelmesen, mire bemondja a hangos,hogy : " A vonat előreláthatólag 20-25 perc késéssel fog indulni." Szemeim kerekre nyíltak egyből,hogy MI VANN?? Vonatról le,irány a másik,ami talán előbb indul (ez utóbbi sima személy,ami mindenütt megállós)..bemondják,hogy az sem indul előbb.. Azt hittem menten felrobbanok, vagy szívroham, vagy valami... Kiderült- Felsőgödnél valakit elgázolt egy korábbi vonat. (Hogy ennek is ma kellett történnie...)
Buszpályaudvarra át, közben felhív Attila, mondja nincs gáz,majd ő megment.. Jött is értem, 10:30 körül indultunk el Vácról, és 11:05kor már a metrón álltam Újpest-Városkapunál.. igen-igen autóval jöttünk,nem repülővel... A metró egészen a Ferenciek teréig száguldott velem, ahol villám sebesen felugrottam egy 7-es jelzésű buszra. Ez utóbbival a Móricz Zsigmond körtérig mentem, innen kb. 10 perc hegymenet a suli. Én az egész távot oly gyorsan teljesítettem, hogy 11:40-re már az első emeleti tanteremben ültem (alig kipurcanva..) . Az óra 11:30kor kezdődne, a tanerő mindig késik egy jó 15 percet.
Rövidúton megírtam a mai zárthelyimet, amit a tanár úr ott helyben kijavított, így az eredményt is tudom: 5-ös.

Fáradt vagyok, kipurcantam, ma egész nap a holnapi dolgozatra tanultam... szorítsatok kedves Olvasóim, muszáj valami jót alakítanom ott is.

MZ/X Jelentkezik

Kedves Olvasóink...

tele vagyunk élményekkel, képekkel, eseményekkel, de megírni sajnos eddig nem jutott időm. Már megint az a fránya egyetem. :(
Lassan két hete már,hogy Szilvásváradon jártunk, erről több bejegyzést is szeretnék majd alkotni (időm oly kevés,hogy a kirándulós élményeinkről sem tudtam még kitalálni egy jó kis beszámolót... a 2 napos kiállításról már nem is beszélve..) :(
((Néhány szó a suliról: Szilvásról visszaérkezve a csütörtöki napon már kiselőadást kellett tartanom közgazdaságtanból (10 perceset, egy könyv első 3 fejezetéből), most hétfőn (20-a) le kellett adnom egy másik tárgyból egy minimum 10 oldalas beadandót-ebből ez lesz a jegyem. Holnap írok egy harmadik tárgyból egy Zárthelyi dolgozatot (egy egész féléves anyag szintén), és pénteken is ez lesz a program egy negyedik tárgyból. ÉS..hogy a következő hetem is kellemesen teljen..jövőhét szerdán írok egy ötödik tárgyból is Zh-t-szintén féléves jegyért, aztán még aznap írunk egyet közgázból is. S még így is marad a vizsgaidőszakra 7 vizsgám.
A fenti sorokat nem panasznak szántam, csupán érzékeltetni szerettem volna behavazottságom mértékét- Fabuland effektus...))

Időközben tavasz lett, s a környékbéli kutya-lányok tüzelni kezdhettek,ugyanis kicsi fiacskám nem csinál egész nap semmit, csak ugat (vagy nyüszít) és alig-alig eszik pár falatot. (Vagy olvasta Móni blogjában, hogy tavasszal ezt kell tennie a kutya fiúknak :D .)

Igyekszem jönni a frissítésekkel, csakhát....

Szilvásvárad Vadászkutya CAC

Húsvét hétfő, avagy:

"Mindennek van tanulsága, csak lekell vonni."
Victor Hugo

Életfilozófiám egyik alapeleme, amit Garfield-tól tanultam: utálom a hétfőket.

Most elvittem az oltási könyvet már reggelről, és a "kozmetika" sem volt olyan kapkodós. (csúszott a kezdés egy 40-60 percet..) Úgy alakult a helyzet,hogy a nagy fehér sátor (?) alatt a mi asztalunk esett legközelebb a látogatói folyosóhoz. Ennek az lett a következménye,hogy minden néző,akinek megtetszett a kerek tupír-fejű fehér kutyus Art-ról kérdezett, őt fotózta, volt,aki meg akarta simogatni...és nem értette meg,hogy miért nem lehet... (Azért,mert egy elkészült kerek fejben több munkája van az embernek, mint a reggeli kávé elkészítésében. S nem azért,mert a kutya bánt vagy ilyesmi.) Ha 30 fotó nem készült Arthurról ezen a napon,akkor egy sem..bevallom eleinte nagyon kedves érzés volt,hogy így tetszik a közönségnek a kutyám, de a végén már nagy fárasztott. (Artot is, nem nézett oda, hiába cuppogtak neki...)

Úgy alakult,hogy ma én vittem be a bírálati körbe Arthurt. Egyikünk sem volt formában, és a bírálati körben eldobált szalonna bőr darabkák sem tettek jót a mozgásunknak.. Ezúton is köszönjük annak,aki ezt tette, nagyon aljas húzás volt tőle!
Igazság szerint elbaltáztam a dolgot, ha nagyobb lelkesedéssel állok neki az egésznek,akkor a kutyát is magával ragadta volna,de ugye nem így lett. Jól elidegeskedtem az egészet, utólag a képek láttán nem tudtam,hogy sírjak-e vagy nevessek... Zanzásítva: béna voltam na. Az eredményünk ismét Kitűnő 4. lett. A körből kijőve bőgtem egy jót- tudom, sírni csak a nyerteseknek szabad-de én sajnos nem tudom másként levezetni a feszültséget..Nem dohányzom, így nem tudok rágyújtani megnyugtatásképpen.. Azóta túl vagyok a dolgon,de egy darabig csak kívülről szeretnék bírálati kört látni a közeljövőben... Ez nem jelenti azt,hogy feladnám, hiszen produkáltam már ennél jobbat is, és ahogyan volt osztályfőnököm fogalmazott anno: "Innen szép a nyerés." Ha alkalmam adódik rá mindenképpen szeretném bebizonyítani-elsősorban önmagamnak-,hogy megy ez nekem jobban is.

Amiről írtam: a "folyosó", és a tupír fej: (koncentrálni próbálunk,de hiába..)

Szilvásvárad CACIB

Két évvel ezelőtt eljöttünk megnézni Szilvásváradra a CACIB-ot,és tetszett a helyszín, (egyébként is nagyon tetszik ez a település) ezért úgy döntöttünk,hogy idén részt is veszünk a megmérettetésen.
Talán az előző napi kirándulások végett, vagy az utazás izgalma miatt Arthur nyugtalan volt egész nap (tulajdonképpen egész hétvégén). Én hasonlóképpen voltam (kialvatlan és nyűgös), köszönhetően egy hatalmas szélcsengőnek..meg annak,hogy nehezen szokom meg az új helyet.
A kiállítás reggele azzal indult,hogy a szálláson felejtettem Art oltási könyvét..anélkül pedig nem léphet be a kiállítás területére ugyebár.. Attila visszaszaladt érte, közben jól felhúztam magam rajta,hogy hogyan lehetek ennyire ostoba, nem ez az első kiállításunk... (Előzőleg a székeket is otthon hagytuk..)
Végre beértünk, látom az összes ismerős dolgozik már a kutyáin.. asztal összerak, kutya fel, dolgozni kellett volna,mint a villám, de még aludni lett volna kedvem... (Pedig egyébként mindig nagyon élvezem a kiállításokat,de ez a hétvége valahogy nem ment..)
Megkértem Mónit,hogy vigye be Ő Arthur a bírálatra. Arthur először indult CACIB-non növendék osztályban, rajta kívül itt még 4 kutya volt. A bírálat gyakorlatilag botrányosra sikeredett, ugyanis az egyik kutya folyton morgott (tulajdonképp támadott) a többire.. lévén terrierekről van szó természetesen egyik sem hagyta magát, mind "visszaszólt". Engem nagyon meglepett,hogy ez az agresszív kutya végig bent maradt, felborítva ezzel a ring életét. (Amikor körbe kellett menniük,akkor is támadt,amikor be kellett állítani a kutyákat akkor is.) Igazán nem mondhatom,hogy sok kiállításon jártam volna (kutyás szemmel legalábbis), de ilyet még nem láttam, sőt nem is hallottam. Mindig azt mesélték "A nagyok" (abszolút pozitív értelemben értve a kifejezést), hogy a renitens viselkedésű kutyákat ki szokták küldeni 'nem bírálható' minősítéssel. Így nem is zavarja a kutya a további bírálatot.
Ilyen körülmények között Arthur Kitűnő 4. helyezést ért el. Természetesen nekem mindig ő a legszebb, az én kis Mazsolám.. :)

Nagyon jó volt a kutyás barátokkal-ismerősökkel beszélgetni kicsit, és új ismerősöket szerzni. megismertünk egy elragadóan kedves skót kisfiút Scotch-ot, és családját. :)
Ígérem,hogy legközelebb tovább maradunk, és többet beszélgetünk!!! :))

Nagyon szerettem volna a DogStar fotó stúdióval képeket készíttetni Arthurról, így nagy volt a csalódottságom,amikor láttam,hogy nem jöttek el erre a kiállításra. Azt hittem,hogy a Crufts kvalifikáció miatt eljönnek majd, de nem.. :(
Talán majd legközelebb sikerül a fotózás.

Szilvásvárad Kirándulás 2

A sétát nagyon élvezték a fiúk, és mi is. Gyönyörű helyeken jártunk, nagyon kellemes volt az idő. :) Arthur szokásához híven nagyon jókat kapart:



A két fiú néha össze-össze feszült,de alapvetően jól elvoltak egymás mellett:


Az ösvény,ahol mentünk felfelé:


Art szeret nézelődni:


Egy sziklás fotó:

Vízesés, még szintén az úton felfelé:


A Fátyol vízesés:



Lefelé kisvonattal jöttünk, azt hiszem Art eléggé elfáradt:


Miután a szálláson ejtőztünk egy kicsit Edinával kimentünk a kiállításra körülnézni, ahol kiderült,hogy a skót klub bizony délelőtt volt, és jól lemaradtunk róla.
Eközben Attila Egerbe ment széket vásárolni a vasárnapi és hétfői napokra,mert eljöttünk otthonról székek nélkül... De erről majd a következő bejegyzésben,ami a kiállításról szól. :)

Szilvásvárad- Kirándulás

Húsvét hétvégéjén Szilvásváradra látogattunk. Már péntek kora délután megérkeztünk, így a szállásunk elfoglalása után egyből körülnéztünk a környéken. A sétából már visszafelé tartottunk,amikor összetalálkoztunk Juditékkal (Charming Westie kennel) és két lányukkal. Kicsit beszélgettünk, majd csatlakozott hozzánk Edina Frankie-vel.
Együtt indultunk el a Fátyol vízesés irányába, de elég hamar visszafordultunk, aztán még benéztünk kicsit a kiállítás területére. Egy alapos zápor bekergetett minket az egyik étterem kerthelységébe,így kénytelenek voltunk megvacsorázni. :D

Szombaton szerettük volna megnézni a Skót Terrier Klub kiállítását, lévén skót rajongó vagyok. Sajnos abban a tudatban voltunk,hogy a rendezvény délután lesz, így délelőtt kirándulni mentünk.
Felsétáltunk a Szalajka-völgyben a Fátyol vízeséshez. Velünk tartott Edina és Frank is. :)

A kirándulás képei:


Arthur némi biztatás után úgy döntött, hogy csobban egyet a hűsítő habokban:



Utunk során megkerültük a szépséges pisztrángos tavat:


Meg is kellett állnunk fényképeket készíteni:



Útközben találtunk egy kisebb tavat egy vízeséssel:


Benne láttuk ezt a halacskát:

Duna parti séta no.2

Az ígért játszós képek: Csak nehogy valaki azt higgye, kutyaviadalokat rendezünk.. :D

Bigi és Lili játszmája:





Dzsina és Lili:





Arthur és Lili:


Amit Art nagyon szeret: csak kapar,csak kapar.. :)

Duna parti séta

Ma végre magammal vittem a szokásos hétvégi sétánkra a fényképezőgépem is. :)
A tavasznak az a nagy hátránya a kutyásokra nézve,hogy a szukák tüzelnek, a kanok pedig megőrülnek ettől. Így fordulhat elő,hogy az Úrfim hallása olykor-olykor szelektívvé válik..amíg nem lát meg guggoló testhelyzetben vadul kalimpálva,addig hajlamos azt hinni,hogy nem is szólítja őt senki.. Természetesen kicsit sem vagyok vicces látvány ebben a helyzetben,és senki nem szokott rajtam nagyokat nevetni... :D Amikor rám néz,akkor már minden rendben van,ezerrel száguld felém, de addig.. :D ((Pont ezért csak olyan helyen engedem el,ahol biztosan össze tudjuk szedni,ha bármi gond lenne..))

Íme a fotók:

Dzsina:

Lili:

Molly:

Tegnap megismerkedtünk egy nagyon kedves beagle hölggyel,akit Bigi-nek hívnak. Ma Róla is készítettem néhány fotót:

A "játszós" képeket egy új bejegyzésben folytatom,nehogy túl sok legyen a kép. :)