Tegnap 4:10-es kelést követően elindultunk Kelet felé, Mátészalkára. Az út összesen 299 km volt (csak oda). Több érzés is motoszkált bennem, az egyik az volt,hogy sosem érünk oda, a másik pedig az, hogy már régen leutaztunk a térképről és mindjárt jön a határátkelő és vele csúnya külföldi táblák. Egyik sem jött be, közel 3 óra utazás után megérkeztünk.
Nagyon örültem,hogy újra láthattam egyik kedvenc skótomat (nekem mindegyik McMonique scottie az egyik kedvenc.. :D) Ozzy-t. Gratulálunk Neki és Gazdáinak az eddigi eredményeikhez s további nagyon szép sikereket kívánunk!
A kiállítás helyszíne kritikán aluli volt ( erősen OMSE CAC utánérzésem volt)..a parkolást egy olyan területen kellett megoldani, ami még egy traktoron is kifogott volna, nemhogy egy személyautón... Mobil WC állt rendelkezésre, azonban ezekben nem lehetett megoldani a kézmosást.. A ringekben ugyan rövidre volt vágva az ősgyep (fűnek vagy pázsitnak nem nevezném..), azonban így is voltak bőven szúrós részek, a saját térdembe is beleállt valami, amikor bírálat közben állítottam a kutyát. (S szegény kutyáinkon nincsen cipő, nekik is borzasztó lehetett..)
Arthur Kitűnő 2, resCAC címet nyert, én pedig egy igen csinos megfázást. (Nem az ujjatlannak köszönhető,mert szerencsére az idő kegyes volt hozzánk.)
Mire hazaértünk úgy néztem ki, hogy szereplőválogatás nélkül mehettem volna az Addams Family-be..
2 megjegyzés:
Gratula a Fiúnak! Neked pedig jobbulást! (A helyszínt el tudom képzeni, együtt jártunk az OMSE-n!!!)
Gratulálunk Arnak! :) Nagyon szép fiúcska! :)) Te pedig gyógyulj meg mihamarabb!
Megjegyzés küldése