Mert velem mindig történik valami...

Ez a blog alapvetően Arthurról szól,de ezt a napom egyszerűen muszáj elmesélnem.. íme:

Ma reggel már 6 órakor felkeltem,hogy még egyszer átnézzem a mai dolgozat anyagát, aztán amikor eljött az idő szépen lesétáltam a vasútállomáshoz. Fel is szálltam a vonatra, elhelyezkedtem szép kényelmesen, mire bemondja a hangos,hogy : " A vonat előreláthatólag 20-25 perc késéssel fog indulni." Szemeim kerekre nyíltak egyből,hogy MI VANN?? Vonatról le,irány a másik,ami talán előbb indul (ez utóbbi sima személy,ami mindenütt megállós)..bemondják,hogy az sem indul előbb.. Azt hittem menten felrobbanok, vagy szívroham, vagy valami... Kiderült- Felsőgödnél valakit elgázolt egy korábbi vonat. (Hogy ennek is ma kellett történnie...)
Buszpályaudvarra át, közben felhív Attila, mondja nincs gáz,majd ő megment.. Jött is értem, 10:30 körül indultunk el Vácról, és 11:05kor már a metrón álltam Újpest-Városkapunál.. igen-igen autóval jöttünk,nem repülővel... A metró egészen a Ferenciek teréig száguldott velem, ahol villám sebesen felugrottam egy 7-es jelzésű buszra. Ez utóbbival a Móricz Zsigmond körtérig mentem, innen kb. 10 perc hegymenet a suli. Én az egész távot oly gyorsan teljesítettem, hogy 11:40-re már az első emeleti tanteremben ültem (alig kipurcanva..) . Az óra 11:30kor kezdődne, a tanerő mindig késik egy jó 15 percet.
Rövidúton megírtam a mai zárthelyimet, amit a tanár úr ott helyben kijavított, így az eredményt is tudom: 5-ös.

Fáradt vagyok, kipurcantam, ma egész nap a holnapi dolgozatra tanultam... szorítsatok kedves Olvasóim, muszáj valami jót alakítanom ott is.