Avagy: hogyan etessük meg magunkat egy szúnyog rajjal. :)
Tegnap ragyogó napsütésben üldögéltünk itthon, amikor jött az ötlet,hogy menjünk el sétálni. Olyan helyre gondoltunk, ahol május 1-jén sincsenek sokan, és el tudjuk engedni Arthurt, és az sem baj, ha nem jön vissza elsőre (meg másodszorra, és harmadszorra..)
Kismarosra esett a választásunk.
Először a bicikliúton indultunk el, de hamar ráuntunk, hogy 5 percenként félre kellett állnunk a bringások miatt, így letértünk az útról. A nyugodtabb körülmények között készítettem képeket is. :)
Séta alatt ennyit lehet Artból látni:
Azért néha kinéz, hogy megvagyunk-e még:
Ha túl nagyra nő a táv, akkor első szóra vágtatva jön vissza:
Szimat:
Hol vagytok már??
Valami van itt...
Érzem a szagát..
Elértünk a Kis-Duna nevű holtághoz:
Arthurt nagyon vonzotta a víz, ezért inkább visszafordultunk.
Gyere már, hát nem látod, hogy ott valami mozog??
Oott bent a növények között...
Na jó, ha menjünk tovább, akkor menjünk...
Kaparni jó!!
Tájkép:
Arthur a farönkön:
Visszafelé üldözőbe vett minket egy jó nagy szúnyog raj, amikor leguggoltam fényképezni a kezemre is ráültek. (Mivel hirtelen jött a kiruccanás ötlete eszünkbe sem jutott, hogy valami riasztószerrel befújjuk magunkat...) Az utolsó néhány métert futva tettük meg és gyakorlatilag bevágódtunk az autóba, a szúnyogok pedig kiültek az ablak túloldalára...
Legközelebb lesz nálunk spray, ez egészen biztos.. :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nagyon szépek lettek a képek, különösen az utolsó tetszik :o)
A szúnyogok ellenére is biztosan nagyon élveztétek. Arthuron látszik is, hogy mennyire bejön neki a túrázás. Csuda aranyosak a képek !
Úgy látom Art élvezte a nagy sétát! :) Nagyon jó képek készültek! Pusz
Nekem az a kép tetszik, ahol úgy beállt Art, mint a kiállításokon!, meg ahol belenéz a kamerába, meg ahol... nem is tudnék választani! Szép nagyon Arthur! (Vizsgák?!)
Megjegyzés küldése